Szeretettel köszöntök minden kedves vendéget!
Régóta várok már erre a napra, de mikor is kezdődött mindez ?
Ennek megválaszolásához rövid időutazást kell tegyünk.
1975- általános iskola 6. osztályába járunk, Juhász Zsolt barátunk nővére elhív minket egy vízi úttörő foglalkozásra ahol egy határozott kiállású, testnevelő tanár a folyókról, a vízen tartózkodás szabályairól, kötélcsomókról beszél.
Aztán lejövünk a Szamosra és csónakba szállunk. Ekkor még úszni sem tudtunk, ma már képzett vízi mentők vagyunk. Akkor én még azt sem tudtam hogyan kell az evezőt megfogni. Fordítva Farkas ! hangzott Vályi tanár úr első parancsa amit ezer újabb követett. Nyaranta túrákra indulunk , bejárjuk a Szamost, a Tiszát, a Túrt, a Keleti és Kállói főcsatornákat, a Körösöket, egyik évben eljutunk Szegedig. Közben ismerkedünk a természettel, hazánk tájaival, egymással, erősödünk, mivel folyton feladatokat kapunk megtanulunk minden helyzetben megfelelni. Túlélni a szakadó esőt, a tikkasztó napsütést, leküzdeni az éhséget és a fáradságot , azaz minden helyzetben talpon maradni. Közben előrelépünk a ranglétrán, kormányosok leszünk , még gyerekek vagyunk, de már gyerekeket bíznak ránk, megtanuljuk mi az a felelősség.
Vályi Tanár Úrtól kitűnő iskolázást kapunk az életre!
1999-ben váratlanul távozik közülünk a kapitány, a temetésén a pap talentumokról beszél, ránk a vizezéssel kapcsolatos talentumot hagyta, akkor, ott azokban a percekben fogant meg a gondolat , hogy ezt bizony folytatni kell.
Jelentem az elmúlt 13 évben sem tétlenkedtünk, a Szent Flórián vízi mentő egyesület keretében túrákat szerveztünk és életeket mentettünk, de azt hiszem elhanyagoltuk az utánpótlás nevelést. Most a Vályi tanár úrról elnevezett csónakházzal ismét adottak a tárgyi feltételek, hogy a fiatalok ismét lejárjanak evezni a Szamosra.
Farkas Miklós
2012.06.24.
Csenger
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése